A tegnapi nap sem a tervek szerint alakult, de lehet, hogy jobb is így. Reggebéd után pihentünk, majd nekiindultunk Cseszneknek. Néztem fotóhelyet, minden egyes alkalommal látom, ha Veszprém felől jövök haza. Tökéletes hely. Majdnem. Nem lehet megközelíteni. Egy hűvösebb napon fogom a deszkás cipőmet, némi kaját, innivalót, fényképezőt, és reszkessen az erdő, megyek, keresek egy utat. Olyan nincs, hogy nincs. Szóval a fotózá ugrott, 'varsányba ettől függetlenül elmentünk. Enni jóóóó(: Ünnepeltünk is, szépen alakulnak a dolgaink, vége a menetrendnek, beköltöztem, kicuccoltam, elkezdtük a közös életet. És nem mellékesen ma vagyunk négy hónapja együtt. Rövid, de hosszú. Hosszú, mégis rövid. Tartalmas időszak. Volt itt minden... A lényeg, hogy sok négy hónapunk lesz még. Együtt♥(: Aztán Pic Úr nem kicsit lepett meg: hazaút helyett "elrabolt" és bevitt Győrbe. Jégkásázni. Pont úgy, mint régen. Régen, amikor minden jó volt. És most ismét minden rendben. Nem is lehetne ennél jobb, szebb, csodálatosabb életem. Egy olyan férfi van mellettem, akiért bármikor a tűzbe tenném a kezem. Bármikor feláldoznám érte az életem. Sokkal többet jelent nekem, mint bárki más. Nem tudom és nem is akarom nélküle elképzelni az életem. Nem élném túl, ha nem lehetnék Vele. Nem, kedves Olvasó, ez nem egy szappanopera. Nem is a rózsaszín köd miatt csöpög. Sose volt rózsaszín köd. Csak puszta valóság. És szerelem. Nem mindennapi. Olyan igazi Walt Disney-mesébe illő szerelem... :3
Hétfő reggel lévén persze, hogy nem tudtunk sokáig aludni, várt az Audi. Ismét ketten mentünk, elkélt a segítő kéz. Délelőtt hazaestem, Pic Úr ment az irodába. TV-ztem és feküdtem az ágyban. És nem csináltam semmit. El se hiszem ezt a pár pihenős napot. Eddig hogy' nem tűnt fel, hogy hiányzik? És végre néztem olimpiát. Vízilabda volt... (;
A mai nap számokban: hajnali 2 - 28,5 fok, déli 12 - 33 fok, este 6 - 34 fok. És ezek a lakásban mért adatok...
